Vélemények rólunk…

 

cloud-296391_960_720Soma:  …… Lassan már kerek egy éve látogatom a Nyíregyházi Ju Jitsu Klub edzéseit. Egész régen érdekeltek már ezek a sportok így vettem a bátorságot és ellátogattam. Az elején csak a harcművészet érdekelt de később már a társaság is fontos szerepet játszott. A kisgyerekektől az idősebb korosztályig mindent megtalálhatunk .Az idősebbektől és a mesterektől sok mindent tanulhatunk nemcsak a konkrét mozdulatot hanem szellemi értékeket is.Az edzések tökéletesen megszervezett hisz játékos feladatoktól: (labdázás,kidobós,bukfenc fogócska ) ,a fontos technikai lépésekig és nem utolsó sorban az fizikum fejlesztése is . Ezek a tevékenységek összessége eljuttattak az első sikeres vizsgához. Remélem hogy még egy jó pár évet eltölthetek amit nem nevezhetnék rideg emberek csoportjának ,inkább kisebb családnak. Mindenkinek ajánlom aki szeretne egy kisebb ízelítőt a harcművészetek cseppjéből, egy családias társaságban.


Attila: Még kisgyerekként kezdtem el a jitsut. Nagyon lenyűgöztek a TV-ben látott harcosok , és egyik sportban sem mutattam tehetséget , de még hozzá értő mozgást sem a fiú társaimmal ellentétben . Eleinte nem tetszett hogy rám szóltak-” Nem tesszük zsebre a kezünket ! ” , ” Nem támaszkodunk a falnak ! ” és a büntik: 10 10 10 fekvőtámasz, felülés, guggolás. Nem tanultam menő dolgokat mindössze két-három önvédelmi technikát ,bukfenceket és földharcolni tanultam. Rengeteg fekvőtámaszt nyomtunk (már amilyen minőségben 🙂 ) felülést és guggolást a koncentráció hiánya miatt 🙂 . Aztán ahogy teltek , múltak az évek, észre vettem hogy kiszélesedtem , a jó értelemben ,egyre ügyesebb lettem a nem mozgó iskola társaimhoz képest és hogy egyre kevésbé szemétkednek velem . Kaptam öveket sárgát , lilát , szürkét stb. és már nem javítottak ki folyton. Találkoztam rengeteg emberrel jóval és kevésbé jóval is sokan jöttek-mentek, de voltak akik sokáig velem maradtak ( sőt még most is együtt edzünk ). Ahogy egy bizonyos korba léptem elkezdtem komolyabb dolgokat is tanulni , persze a régi dolgok is megmaradtak mert hát gyakorolva tanulunk, és már én javíthattam másokat . Manapság már elég izgalmas és bonyolult dolgokat gyakorolhatok edzéseken. Megizmosodtam és a kondícióm is elég jónak mondható lett . És már eszembe sem jutna abba hagyni ! Csak ajánlani tudom ! Szar dolog kicsinek és gyengének lenni de itt kinevelik belőled ! Anélkül hogy megvernének vagy megbántanának !


Sanyi: Én nem az önvédelmi értéke miatt kezdtem tanulni harcművészetet. Nem tudom egyértelműen melyik része vonzott leginkább: a mozgáskultúra, az ember-ember elleni küzdelem kihívása, vagy azok a hatások, amelyek a gyakorló személyiségét fejlesztik. Egy biztos, mindig a teljes értékű, hatékony harcművészetek érdekeltek. Azok, amelyek nem csak az edzőterem falai és szabályai között állják meg a helyüket. Akit érdekel egy harcművészet, vagy éppen választani szeretne több közül, és az edzőterembe lépés előtt még csak elméleti síkon tanulmányozza azokat, bizonyára kíváncsi a vizsgált rendszerek hatékonyságra. Én sem voltam ezzel másképp. Így vezetett el a kíváncsiságom ahhoz a kilencvenes évekbeli rendezvény-sorozathoz, ahol a harcművészek és a küzdősportot űzők igazán meg tudtak mérettetni egymással: a szabályok és védőfelszerelés nélküli, legális keretek között zajló full-kontakt mérkőzésekhez. Hamar felkapták ezeket a – sokszor brutális küzdelmeket felvonultató – rendezvényeket. Több szervezet alakult, amelyek egyenes kieséses bajnokságokat szerveztek. Az egyik ilyen rendezvényen lépett a küzdőtérre egy ma már közismert Ju Jitsu mester, egy több generációs harcművész családból. Átlagos magasság, testsúly és kidolgozottság, mégis ledarálta az egész mezőnyt. Ellenfelei többsége erő és testsúlyfölényben voltak, mégis feladásra kényszerítette őket. Olyan technikákat láttam tőle, mint azelőtt sehol máshol. Nem értettem a mechanizmusát, hogy egy-egy fogás következményeként miért ül ki ellenfelei arcára a fájdalom, és adják fel a magas díjazású küzdelmeket. Legnagyobb meglepetésemre a következő versenysorozat sem ért véget másként, pedig akkor már készültek belőle az ellenfelei. Hosszú ideig nem talált legyőzőre. Mindenkinek egyértelműen bizonyította a Ju Jitsu hatékonyságát, én pedig ekkor indultam el a japán harci rendszer felderítésére. Végül is így jutottam el a nyíregyházi dojoba, ahol évről évre egyre mélyebben tanulhatom és tapasztalhatom a Ju Jitsu rendszerének hatékonyságát.


 Melinda: Unokatesóimtól hallottam először erről a sportról, úgy gondoltam, miért ne? testvéreimmel alapból sokat verekedtünk, most legalább megtanulok! Kezdetekben elég furcsa váltás volt, tekintettel arra, hogy én akkor párhuzamosan táncoltam is, bár meglepően vettem észre, hogy vannak ám hasonlóságok Teltek múltak az évek, és már nem is tudtam elképzelni az életemet a heti két edzés nélkül, ha már kimaradt egy, minden bajom volt. Sokáig lehetne és igen sok dolgok sorolni, hogy mi az, ami ennyire megszerettette velem ezt a harcművészetet, de párat azért illik : ami nekem legelőször megtetszett, hogy olyanok vagyunk, mint egy nagy család, az edző, mint a szigorú apuka, bár kérdés, hol van mellőle mindig az anyuka? Voltak, most is vannak, és lesznek is mindig különböző korú emberek, akiket fel lehet úgy fogni, mint a kis-és nagy tesókat. A következő, hogy az ember barátokat szerez, ragaszkodik már hozzájuk, meg egyre ügyesebb a dolgokban, és csak még több tudást akar elsajátítani, lesznek példaképei. Harmadikként és egyben utolsóként, amit megemlítenék, hogy az ember észre se veszi, csak pár hónap/év után, hogy megerősödik, sokkal jobb formában van, jobban bírja a terheléseket, és ha kihagy egy edzést, már érzi a következő után az izomlázat. Sokan kérdezik, hogy miért csinálom, elég fiús sport, meg nagy a sérülés veszély, meg minden, a választ rövidre fogom: ha tényleg komolyan gondolod a harcművészettel való foglalkozást, és az abban való elmélyülést, akkor ez egy idő után nem csupán hobby-vá válik, hanem az életed részévé. Ez egy életforma, és ha az ember már kb 6 éve csinálja, nem is tudja másképp elképzelni az életét, és a sérülések begyógyulnak, ennyi rizikó kell!


Viki: Én régebben lovagolni jártam évekig de egy baleset miatt el tiltottak a szüleim attól a sporttól és ezért keresni akartam magamnak egy új hobbit. 

Egy osztálytársam ajánlotta először nekem a jujitsut, és mivel akkoriban a tesóm is járt aki nagyon szerette gondoltam kipróbálom én is.
Kezdetben furcsa volt ez a váltás de nagyon megszerettem ,mert nagyon jó volt a társaság, megerősödtem az évek alatt, formában tartott és jó kikapcsolódás volt a suli mellett. Ráadásul korábban sokszor féltem kimenni este az utcára nehogy megtámadjanak, de amióta edzésre járok fel sem merül bennem ilyen gondolat és úgy érzem bármikor meg tudnám védeni magamat.


Peti: Miért kezdtem el? Mindig is érdekelt az önvédelem, a különböző harcművészetek. Talán, mert, mint minden fiú párszor én is verekedtem a suliban, de mindig alulmaradtam. Talán azért mert a Karate kölyök, vagy a Kick-Boxer filmeket rendre megnéztem gyermekkoromban, nem tudom. Viszont a Jitsu előtt semmilyen harcművészetet nem gyakoroltam, nem mentem le egyetlen edzésre sem, hogy miért azt nem tudom, ma úgy gondolom mert a Jitsut kellett megtalálnom, nem valami más irányzatot. 2012 végén kezdtem neki 29 évesen és remélem sose kell abbahagynom. Ami megfogott benne, mielőtt magam is belevágtam, a jó hírek az edzés hangulatáról, az edzés menetéről, és hogy ez nem „csak“ ütésekről vagy rúgásokról, vagy éppen „csak“ eszközökről szól, hanem mindezekről együtt, komplexen. Tehát lejöttem az edzőterembe és láttam, hogy amit meséltek az mind igaz, sőt. Megtetszett az is, hogy nagyon kevés technika van ami a részemről támadással kezdődik, viszont rengeteg olyan, ahol az engem megtámadó ellenfelet ártalmatlanítom.
Nekem ez az egyik legfontosabb, sose voltam / leszek egy támadó felfogású ember viszont remélem ha kell majd egyszer meg tudom védeni magamat / másokat.
Mit ad a jitsu nekem?
Amit a Jitsu nekem ad azt itt csak röviden vázolom, aki többre kíváncsi hívjon meg egy pofa sörre és megbeszéljük.Ha röviden akarnám összefoglalni akkor lelkileg és fizikailag is fejleszt minden egyes edzéssel. Kezdjük talán a fizikával. Többek közt javított a testtartásomon, amire szükségem volt / van, mert elég aktívan kerékpározok, ami nem igazán egyenes gerinc „párti“. Az edzések révén erősödik az egész testem, a talpamtól a nyakamig. A bemelegítés és a nyújtások lazábbá, rugalmasabbá tesznek, amit nagyon élvezek. Nagyban növeli az állóképességet, ez nagyon jól megfigyelhető a legkisebbeknél és a felnőtteknél is. E tekintetben nagyon büszke vagyok egy társamra aki asztmásan állt be közénk, a teremben 1 kör futás után fulladt. Ma 3 km is lefut, végigcsinál egy
teljes edzést, asztma pipa vagy fulladás nélkül. Az edzésen a hölgyek is aktívan kiveszik a részüket, ami nem csak a szemnek kellemes, hanem magabiztosságot ad nekik, és nekem is, mert látom, hogy nem kell 100+ kg ahhoz hogy valakit ártalmatlanná tegyünk. A pontosan kivitelezett technikák segítségével a hölgyek előnyt tudnak kovácsolni a kisebb testtömegből, vagy a gyorsaságukból.
Lelkileg egy fajta kikapcsolódás és felfrissülést kapok az edzések által. Amikor belépek a Dojo-ba megszűnik a külvilág, nincsenek rokonok, feleségek, barátnők, barátok a teremben, csak Jitsukák egytől egyig. Nem számít hány kiló vagy, honnan jöttél, tanár, orvos, diák, számítástechnikus, mérnök stb. egy jitsuka vagy. Megtanít arra, hogy tiszteld a társadat, az edző partnereket, mert Ők tesznek azzá aki vagy. Egyetlen mesterünk se tudna ott állni ahol áll, ha nem lett volna egy társa aki segítette, aki partere volt, elviselte, hogy eldobják, néha meggyötörték, vagy ép valamelyik ízületét, kicsit megfeszítették. Gyakorolni nem lehet egyedül, egyetlen technikát sem tanulhatsz meg a partnered (Uke-d) nélkül. Ha nem tiszteled, ha nem segíted a társadat, ha bántod a másikat, akkor ő sem fog segíteni, ő sem fog tisztelni. Amiket még a Jitsunak köszönhetek azok az új barátságok. Szerencsésnek tartom magam e miatt is, mert nem szűnik meg a jó kapcsolat, a tisztelet az edzés után sem. Néhányukkal van szerencsém a magánéletben is gyakran találkozni, jókat beszélgetni, sörözni, kerékpározni, vagy éppen strandolni.
Aki azt az utat keresi, hogyan válhat jobb emberré, mind fizikailag, mind erkölcsileg annak javaslom nézzen le hozzánk, és maga is megtapasztalhatja a fentieket.


Emese: Mindig is érdekeltek a harcművészetek, de a szüleim nem támogatták ilyen irányú törekvéseimet, mert lány vagyok. Tizenhárom éves koromban ismertettek meg az unokatestvéreim a Ju Jitsuval, kaptam is az alkalmon. A húgommal együtt kezdtünk járni. Az elképzeléseimmel ellentétben az edzések egy kis, akkor még csak félig tatamizott teremben zajlottak, kevés fővel. Voltak kicsik, nagyok, még lányok is, és ez mindenki számára természetesnek tűnt. Teljesen más volt, mint a filmekben: senki nem lett egy edzés után Bruce Lee, nem cukaharáztunk vijjogva, mint Xéna, mégis – vagy talán pont ezért – megszerettem. A klubunk bővült, fejlődött, költözött, frissült, de ami sosem változott: a hangulat. Az edzés néha kiképzés, néha játék, de mindig megéri végigcsinálni.
Hamar megerősödtem, összebarátkoztam az emberekkel, tágult a látóköröm. Az iskolában leszoktam a verekedésről, bátran mászkáltam éjjel az utcán, mert bíztam abban, hogy az évek során ragadt rám valami az edzéseken. A harcművészet az életem részévé vált, segített embert faragni belőlem. Megtanított arra, hogy ha valamit jól akarok csinálni, ahhoz rengeteg türelem és hatalmas elkötelezettség kell; aranyrögből nem lesz aranygyűrű egyik napról a másikra.
Kíváncsi természetem elvitt más jellegű harcművészetek, küzdősportok edzéseire is, láttam, hogy mi miben másabb, miben erősebb, miben gyengébb. És bármennyire tetszik egyik vagy másik, mégis a Kelemen Ryu Ju Jitsu lesz az, a maga komplexitásával, mozgáskultúrájával, szellemiségével, csapatával, amely egy életre szóló függőséget és társat jelent majd nekem.
A Jitsu egy csodaszer. Megerősít, meggyógyít, határozottabbá tesz. A jó csapat pedig már csak a hab a tortán: erdei sütögetés, városi sörözés, edzőtáborok – mert nincs is jobb, mint bottal a kezünkben keresztülfutni a parkon reggel nyolckor -, és minden, mi szem-szájnak ingere. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Kukába az Aspirinnal, rózsaszín pirulával! Gyertek jitsusni!

 

⇐vissza